A granulomatózus tüdőbetegségek hátterében leggyakrabban valamilyen fertőző betegség áll. A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a szóba jöhető kórokozók járványügyi tulajdonságait, a vizsgált személynél fennál­ló, megbetegedésre hajlamosító tényezőket és a patogének kimutatásával kapcsolatos nehézségeket. Jelen tanulmány sorra veszi a legfontosabb kórokozókat, valamint segíti a kezelőorvost a megfelelő mikrobiológiai és patológiai vizsgálatok kiválasztásában.

A közlemény arra hívja fel a figyelmet – a teljesség igénye nélkül –, milyen irány­ban kell/kellene fejlődnie a mikrobiológiának hazánkban is ahhoz, hogy megvaló­síthassuk a klinikai mikrobiológus legfontosabb célját: releváns mikrobiológiai lelet szülessen a lehető legrövidebb idő alatt. 

Egy DNS-meghatározásra alkalmas eljárás lehetőséget ad a bakteriális agyhártyagyulladás kórokozójának gyors és pontos azonosítására. Az időigényes tenyésztéssel ellentétben a SERS vizsgálatot az antibiotikum-kezelés sem zavarja.

A tuberkulózis ma is az egyik legfontosabb fertőző betegség világszerte és növekszik a gyógyszerrezisztens tuberkulózisok száma is. A multirezisztens M. tuberculosis okozta fertőzések a ma rendelkezésre álló gyógyszerekkel nehezen és drágán kezelhetők. Az interferon-g-tesztek specifikusabbá tették a látens M. tuberculosis fertőzés diagnózisát, de nem segítik az aktív tuberkulózis igazolását.

A mikrobiológiai diagnosztikában igazi áttörés akkor következett be, amikor a nukleinsav alapú detektálási módszerek kikerültek a kutatólaboratóriumokból. A klinikai mikrobiológus fontos feladata a klinikus kollégák informálása az új módszerek előnyeiről és korlátairól.

A szexuális élet gyakorisága jelzi előre a legpontosabban  a húgyúti fertőzés kiújulásának lehetőségét. Minden betegcsoportban az Escherichia coli a fő kórokozó. A szövődményes fertőzés szempontjából veszélyeztetett betegek kezelését célszerű széles spektrumú antibiotikummal kezdeni, majd célzottan folytatni.